Karácsony Szilárd (MCDSz tagja): MUNKAKÖNYV

A munkaerő tulajdonosok / I. rész

Mielőtt belemélyednénk a munkaerő tulajdonosok helyzetének és lehetőségeinek feltárásába, nézzük meg, mit is értek cserén. Minden csere egyben szerződésként is felfogható.

Szerződésen egyenrangú partnerek olyan kölcsönös kötelezettségvállalását értjük, amely kölcsönös előnyök érdekében, szabad akaratból jön létre.

De jó is volna, ha minden szerződés ilyen lenne! Tapasztalatom szerint, a munkaerőre vonatkozó szerződések nem minden esetben ilyenek, sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy a többségük nem rendelkezik a fenti meghatározás legfontosabb elemével, azaz nem egyenrangú felek kötik. Ebből következően a kötelezettségvállalás és az érte kapott előny többnyire nincsenek egyensúlyban.

Ennek ellenére a helyzet mégsem reménytelen. Már csak azért sem, mert van rá példa, hogyan lehet minden elvárást kielégítő szerződéseket kötni. A példák többsége a gazdaságilag fejlettebb országokban keresendő. Meggyőződésem szerint nem véletlenül, de ha ott működik, miért ne élnénk vele mi magunk is?

Mire alapozom azt az állításomat, miszerint a munkavállalók és a munkáltatók között létrejövő szerződések nem egyenrangú felek között jönnek létre? Könnyű belátni, ha alaposan szemügyre vesszük a munkaerő-piacot és annak szereplőit. Ezt könnyíti meg a következő ábra:

A kiindulópontunk a munkaerő tulajdonosa, azaz a bérből élő. Először talán furcsa ez a kifejezés, mert ha azt halljuk tulajdonos, általában a cégek tulajdonosaira gondolunk, hiszen a vállalkozások, a bt-k, a kft-k, és részvénytársaságok világát éljük. Ezek tulajdonosai valamilyen vagyon felett rendelkeznek és annak hasznából élnek, többnyire jól, legalábbis  jobban, mint Te. Ha nem tartozol közéjük, akkor vajon miért javaslom, hogy tulajdonos módjára gondolkozz? Mert tulajdonos vagy Te magad is. Hogy mivel rendelkezel? A munkaerőddel. Igen, Te vagy a munkaerőd egyetlen és elidegeníthetetlen tulajdonosa.

Hozzád hasonlóan az emberek többségnek sincs vagyona. Vagyon alatt — leegyszerűsítve — olyan tőkét értek, amely állandó jövedelmet biztosít a tulajdonosának. Ebbe természetesen nem tartoznak bele a megélhetés kellékei, a lakás, vagy a nagy nehezen összekuporgatott nyaraló, az autó stb. A szó klasszikus értelmében, valószínűleg nincs tőkéd. Illetve azért neked is van valamid, amint már mondtam: a munkaerőd. Mert minden embernek van tehetsége, tudása, tapasztalata, ereje és ideje. Ezek a munkaerő legfontosabb tulajdonságai. Ez a munkaerő a Te tulajdonod.

— Jó, most már tudom, mim van, de mit érek vele? — kérdezheted teljes joggal.

A munkaerő, mint minden tulajdon, akkor válik értékessé a tulajdonosa számára, ha segítségével hozzájuthat mindahhoz, ami saját maga és családja fenntartásához szükséges. Például élelemre, meleg ruhára, tanulásra, szórakozásra és még rengeteg dologra, amire csak vágysz, hiszen Te is csak egyszer élsz. Hogyan lehet a munkaerő segítségével mindezt megszerezni? Úgy, hogy értékesíted a munkaerődet a munkaerőpiacon.

Igazad van, ezt eddig is tudtad. Ráadásul ezt egyszerűbb leírni, mint megtenni. Erről azok tudnának sokat mesélni, aki már voltak munka nélkül, vagy jelenleg sincs munkahelyük. Közvetlen tapasztalatért sajnos senkinek sem kell a szomszédba mennie, hiszen Magyarországon szinte nincs olyan család, ahol ne lett volna már valaki hosszabb vagy rövidebb ideig munkanélküli.

Tehát Te, mint munkaerő-tulajdonos, akkor fogsz megélni, ha sikerül értékesítened, azaz elcserélned a tulajdonodat, méghozzá jól! Ahhoz, hogy megértsük, ez miért olyan nehéz, meg kell ismernünk a munkaerő-piac többi szereplőjét.