Ha azt halljuk tulajdonos, általában a cégek tulajdonosaira gondolunk, hiszen a vállalkozások, a kft-k, és részvénytársaságok világát éljük. Ezek tulajdonosai valamilyen vagyon felett rendelkeznek és annak hasznából élnek, többségében jobban, mint a csak munkából élők. Ha nem tartozol közéjük, akkor vajon miért javaslom, hogy tulajdonos módjára gondolkozz? Mert tulajdonos vagy Te magad is. Hogy mivel rendelkezel? A munkaerőddel.
Igen, Te vagy a munkaerőd egyetlen és elidegeníthetetlen tulajdonosa.
Hozzád hasonlóan az emberek többségének sincs vagyona. (Vagyon alatt – leegyszerűsítve – olyan tőkét értek, amely állandó jövedelmet biztosít a tulajdonosának. Ebbe természetesen nem tartoznak bele a megélhetés kellékei, a lakás, vagy a nagy nehezen összekuporgatott autó.) Tehát a szó klasszikus értelmében, valószínűleg nincs tőkéd. Illetve azért neked is van valamid: a munkaerőd. Minden embernek van tehetsége, tudása, tapasztalata, ereje és ideje. Ezek a munkaerő legfontosabb tulajdonságai. Ez a Te tulajdonod.
A munkaerő, mint minden tulajdon, akkor válik értékessé a tulajdonosa számára, ha segítségével hozzájuthat mindahhoz, ami saját maga és családja fenntartásához szükséges. Például élelemre, meleg ruhára, tanulásra, szórakozásra és még rengeteg dologra, amire csak vágysz. Hogyan lehet a munkaerő segítségével mindezt megszerezni? Úgy, hogy elcseréled a munkaerődet a munkaerőpiacon. Minden csere szerződésként is felfogható. Szerződésen egyenrangú partnerek olyan kölcsönös kötelezettségvállalását értjük, amely kölcsönös előnyök érdekében, szabad akaratból jön létre.
De jó is volna, ha minden szerződés ilyen lenne!
Ugyanis az egyéni munkaszerződéseket nem egyenrangú felek kötik. Mert a cégek több szempontból is jobb helyzetben vannak a szerződés megkötésekor, mint a munkavállalók. Elég csak egyet megemlíteni: a munkáltatók válogathatnak, mert a munkavállalókból túlkínálat van a munkaerőpiacon. Ebből következően a munkavállalók nem kapják meg munkájuk valós ellenértékét. Ezért a helyzetért a cégeket szoktuk hibáztatni, hiszen ők azok, akik ilyen rossz szerződést kötnek a munkavállalókkal. Pedig nem csak ők tehetnek erről, hanem bármilyen furcsa, mi munkavállalók is. Miért, mert eltűrjük, hogy a velünk egyénileg kötött szerződés határozza meg a a munkakörülményeinket és a bérünket. Miért, lehet másként is? Igen, lehet a munkavállalók és a munkáltatók között egyenrangú szerződéseket kötni. Az erre szolgáló példák többsége a gazdaságilag fejlettebb országokban keresendő. Meggyőződésem szerint nem véletlenül, mert ott a „munkaerő tulajdonosok”, azaz a munkavállalók felismerték, hogy elsősorban rajtuk múlik, hogy változtatnak kiszolgáltatottságukon, ezért összefogtak. De nem elég belépni egy szakszervezetbe, hanem tulajdonosként felelősen gondolkodva aktívan kell részt venni annak tevékenységében. Mert csak az a szakszervezet elég erős ahhoz, hogy a munkáltatóval egyenrangú partnerként kollektív szerződést kössön, amelynek tagjai aktívak. Miként lehetsz aktív tag? Erről szól következő írásunk.
Munkaerő tulajdonosként tarts velünk legközelebb is és oszd meg másokkal cikkeinket!
