A szakszervezet nem hivatal, vagy szolgáltató, amely a tagdíjért cserébe szolgáltat a tagjainak, hanem a munkavállalók (munkaerő tulajdonosok) által létrehozott érdekvédelmi egyesülés. Minden szakszervezet létezése és súlya is csak a tagságán múlik. Ereje pedig attól függ, mennyi tagja van, tisztségviselői milyen szakértelemmel rendelkeznek, milyen a nyomásgyakorló képessége, és hogy mennyire független gazdaságilag.
Az első szakszervezetet létrehozó munkások célja az volt, hogy az őket foglalkoztató céggel egyenrangú partnerként tudjanak tárgyalni. Vess egy pillantást az alábbi ábrára.
Akkor beszélhetünk egyenrangú partnerviszonyról, ha a mérleg egyensúlyban van.
A mérleg egyik serpenyőjébe képzeljük azt a céget, amellyel szerződtünk és ahol dolgozunk. A cég tőkéjének nagysága, az eszközeinek minősége, a vezetőinek tapasztalata és kapcsolatrendszere mind-mind nyomatékot jelentenek a cég oldalán. Ahhoz, hogy a mérleget egyensúlyban tudjuk tartani, a másik serpenyőbe ugyanolyan nagyságú „súlyokat” kell helyeznünk. Ez a partnerviszony alapja.
Tehát nem az a megoldás, hogy bírálva a munkáltatót, „könnyebbíteni” próbáljuk a másik oldalt, hanem olyan szervezettséget, szakértelmet, nyomásgyakorló képességet és gazdasági függetlenséget kell felmutatnunk, amely elegendő erőt jelent ahhoz, hogy a mérleg egyensúlyba kerüljön. De attól is óvakodnunk kell, hogy a mérleg nyelve a szakszervezet oldalára billenjen, mert ekkor az kiszámíthatatlan védekezésre kényszerítheti a másik felet. Például: minden rendelkezésére álló eszközzel fel akarja számolni a szakszervezetet (megfélemlítéssel, a pluralizmus jegyében „sárga” szakszervezet létrehozásával, stb.), „szakszervezetmentes övezetbe” menekül, vagy amire szintén volt már példa: bezárja az üzemet és „békésebb” tájakra vonul, ezáltal a tagok elveszítik munkahelyeiket.
A szakszervezet olyan önkéntes munkavállalói egyesülés, amely képviseli a tagok érdekeit a munkáltatóval folytatandó tárgyalásokon, lefolytatja az alkut, és a tagok felhatalmazása alapján megállapodásokat köt.
Míg a rendszerváltás előtt a hivatalszerűen működő szakszervezet bábáskodott tagjai felett, ezzel együtt a felelősséget is átvállalta, addig ma a szervezetben történtekért a tagok felelősségteljes akaratának kell érvényesülnie. Ehhez azonban a tagok aktivitására van szükség.
A munkavállalók többségének a rendszerváltáskor senki nem mondta el, hogyan alkalmazkodhatnak az új gazdasági környezethez. A kollektív érdekvédelem helyett szakszervezet-ellenes propagandával ösztönzött, tömegesen alkalmazott egyéni megoldásokkal magyarázható a bérből és fizetésből élők anyagi és erkölcsi kiszolgáltatottsága. Ezen csak összefogással lehet változtatni. Nélküled nem megy, ezért legyél Te is aktív szakszervezeti tag!
De hogyan lehetsz tag egy olyan helyen, ahol a munkáltatónak a szakszervezet működése kockázatot jelent. Erről szól következő írásunk.
Munkaerő tulajdonosként tarts velünk legközelebb is és oszd meg másokkal cikkeinket!
