Cseppet sem irigylésre méltó: hetente több ezer km-t vezetnek, közben egy szűk bádogfülkében élnek, ez a munkahelyük, hálójuk, konyhájuk egyaránt. Utánajártunk, hogyan hat mindez az egészségükre, életükre.
Háromezer kilométer az anyósülésen
Nemrégiben lehetőségem nyílt arra, hogy közvetlen közelről bepillantsak a kamionosok életébe, sőt, magam is részese legyek annak. Hat napot töltöttem kísérőként egy kamion anyósülésén, ez idő alatt 3300 km-t tettünk meg, Szlovákián és Csehországon, Németországon keresztül Hollandiába, majd a le- és felrakodások végeztével vissza. Megismerhettem a nemzetközi szállításban részt vevők életmódját, a parkolók, a raktárak világát, megkóstolhattam a gázégőn kotyvasztott gyors ebédeket, összehasonlíthattam a különböző minőségű utakat, tapasztalhattam, milyen hosszú lehet két-három óra alvás után egy 11 órás munkanap.
Hazaérve felleltároztam a kialvatlanság okozta karikákat a szemem alatt, a folytonos üléstől dagadt bokámat, a csípőtáji kék foltjaimat (amelyek a rossz rugójú, kemény ülésen a folyamatos rázkódástól keletkeztek), a napok óta tartó székrekedésemet, az elmerevedett nyakamat, a rossz világítástól vagy a szembe jövő fényektől kipirosodott szememet. Kénytelen voltam megállapítani, hogy a kalandos hosszú utak ellenére a kamionosok életmódja korántsem irigylésre méltó. Sőt, elkezdtem kételkedni abban, lehet-e közöttük ilyen életvitel mellett akár csak egy teljesen egészséges ember is. Utánanéztem, indokoltak-e a kétségeim, illetve vannak-e olyan betegségek, amelyek e speciális szakma követőinél kimutathatóan gyakrabban fordulnak elő.
Kamionozás és egészség – egymást kizáró fogalmak?
Ez így természetesen nem mondható el, hiszen sok függ az egyéni életviteltől, amely kompenzálhatja az ártalmak egy részét. Annyi biztos, hogy több körülmény veszélyezteti a kamionsofőrök egészségét, és némelyik sokkal súlyosabb fenyegetést jelent a közúti balesetveszélynél is. Amikor a kötelező pihenőidőre megálltunk egy-egy kamionparkolóban, vagy amikor órákat kellett várni a rakodóhelyeken, mindig volt alkalom más “kollégákkal” való beszélgetésre. E találkozások során az volt a benyomásom, hogy a kamionosok többsége idősebbnek és elhasználtabbnak néz ki valódi koránál, tízből kilencen dohányoztak, minden második erősen elhízottnak tűnt, jellemző volt a “sörhas” is.
Munkarendjük nagyon szigorúan, bonyolult részletességgel szabályozva van, és teljesen eltér a civil életritmustól. Vezetés közben 4,5 óránként kell megállniuk 50 percre, napi 9 órás vezetés illetve 13 órás munkanap után pedig 9-11 óra alvásidőt, majd hétvégenként 24, kéthetente 45 órás pihenőt kell tartaniuk. A szervezetük nehezen vagy egyáltalán nem tud alkalmazkodni ehhez a változó napirendhez, amelyben természetesen további “elcsúszásokat” jelenthet egy-egy rosszul sikerült rakodás, amikor a megbízó miatt kell félnapokat vesztegelniük.
Nem ritka, hogy a munkanap este 10-kor vagy hajnali kettőkor kezdődik, így a normális napi ritmus teljesen felborul. Ez az étkezések és az alvásidő rendszertelenségében mutatkozik meg, ami hosszabb távon gyomorbántalmakhoz és komoly alvászavarokhoz vezet. A napközbeni rövid szünetek sem igazi pihenésre, sem főtt étel elkészítéséhez nem elegendőek, így általában legfeljebb kenyérrel esznek valami hideget, miközben napi 4-5 kávé is lecsúszik. Az esti illetve hétvégi pihenő idején van idő rendes étkezésre, ilyenkor viszont már az alkohol is előkerül: nagyon ritka az a sofőr, aki nem sörrel vagy töménnyel igyekszik “altatni” magát. Jellegzetes sofőrprobléma az aranyeresség is, amelynek kialakulásában a mozgáshiány, a rostszegény táplálkozás, a gyakori székrekedés, az erősen fűszerezett ételek fogyasztása is közrejátszik.
Nyomás alatt
Sofőrnek lenni: idegmunka. A kamionosoknak állandó stresszt jelent a vezetési- a munka- és a pihenőidők betartása, amely szigorúan ellenőrizve van és megsértése súlyos pénzbüntetésekhez vezethet, akkor is, ha önhibájukon kívül, forgalmi akadály vagy a rakodás elhúzódása miatt történt. Ezen kívül a saját munkáltatójuk is folyamatos idegfeszültségben tartja őket, hiszen teljesítményre fizet, és kifogásokat nemigen fogad el egy-egy késedelem miatt. Gondot okoz a sokszor meglehetősen lefutott kocsi, sőt, maga a rakomány is, különösen, ha értékes, de megvédeni egyedül gyakorlatilag képtelenek lennének. Mindehhez hetekig egyedül vannak, egy szűk fülkébe zárva, távol a családtól (ha van egyáltalán stabil érzelmi hátteret jelentő családjuk), idegen országokban, számottevő nyelvtudás nélkül, napokig alig szólva valakihez. A folyamatos stressz, a dohányzással, az egészségtelen táplálkozással, az elhízással és a mozgáshiánnyal társítva sokuknál alakít ki magas vérnyomás-betegséget, amelynek nyomán nem ritkák a szív- és érrendszeri megbetegedések.
A vibráció hatásai
Utasként legtöbbet a rezgéstől szenvedtem, alaposan megtanultam felismerni az aszfalt és a beton útpálya közti különbséget – ez utóbbi rázása nehezen felejthető. A sofőrülés persze valamivel modernebb, rugózása, lengéscsillapítása jobban kíméli a vezetőt, de az állandó vibrációnak így is megvan a hatása. Egyenesen “sofőrbetegségnek” nevezik például a prosztatagyulladást, amelyet az állandó rezgés is kiválthat. A mozgáshiány, az ülő munka mellett ugyancsak a vibráció az egyik oka a mozgásszervi megbetegedéseknek is. Az úthibák okozta rázkódás illetve a motor rezgése hatással van a gerinc porckorongjaira, a nyaki, váll- és derékízületekre is. A periférikus érhálózat károsodása is több súlyos bajt, így például lábtrombózist idézhet elő.
Amire nem is gondolnánk
Érdekes felismerésre jutottak nemrég kutatók: észrevették, hogy a fejen, karon kialakuló bőrrák az esetek nagyobb részében a baloldalon jelenik meg. Ezt összefüggésbe hozták azzal, amire a legnagyobb elővigyázatossággal napozók sem figyelnek: a vezetés közben, a bal oldali ablakon és a szélvédőn keresztül is éri UV-sugárzás a bőrt. Úgy tapasztalták, hogy a hivatásos sofőrök fokozottan ki vannak téve a bőrrák kockázatának, így számukra a hosszú utak alatt arcukon, karjukon a napvédő krém használatát javasolják.
Még egzotikusabbnak tűnik az a tapasztalat, hogy a hivatásos sofőrök között nagyobb számban fordul elő a Legionella baktérium fertőzése, amely az influenzához hasonló tüneteket okoz, izomfájdalmakkal, lázzal, fejfájással, köhögéssel jár. A vizsgálat egyszerű magyarázatot talált: a hivatásos sofőrök egy része takarékoskodik az ablakmosó folyadékkal, és vízzel tölti fel a tartályt. Ez a víz felmelegedik és elszaporodnak benne a baktériumok, amelyeket a gépkocsivezető a nyitott ablakon bejutó vízpermettel belélegezhet. A szakértők elővigyázatosságból az ablakmosó folyadék folyamatos használatát javasolják, mert az baktériumölő adalékot is tartalmaz.
Élet pár négyzetméteren
A kamionos életnek vannak olyan velejárói, amelyeket a komforthoz szokott emberek nehezen viselnek el. Az, hogy a fülkében felállni, kinyújtózni alig lehet, hogy az ágyuk fölött nyomasztóan kicsi a légtér, hogy a szűk lakótér egyszerre hálószoba, konyha, iroda, nappali és raktár – nos, ez mind eltörpül amellett, hogy milyen higiéniás körülmények között kell élniük. Ismerniük kell, melyik benzinkút mellett, vagy átkelőhajón van használható (többnyire fizetős) zuhanyozó, de még a vécé megléte sem mindenütt magától értetődő. Nincs könnyű dolga, aki ragaszkodik az otthon megszokott személyes higiéniához.
Az ilyen, fizikai kényelmetlenségek edzik aztán “macsókká” az utak vándorait. Keménységük azonban sokszor csak álarc, hiszen a folytonos magány, a családtól való távollét, a társtalanság valójában nagyon is sérülékennyé teszi őket. Panaszkodni azonban nem szoktak, sőt, épp ellenkezőleg, (legalábbis látszólag) vidámabb társaságot nehéz lenne találni. Ha csak néhányan összejönnek, már záporoznak a viccek, ugratások, közös vacsora készül, igyekeznek kihasználni a rövid pihenőket, megélni a társaság, a jó étel, a haveri hangulat örömeit. Sajátságos, érdekes világ, és egy biztos: egészen más, mint amilyennek a sztereotípiák mutatják.
Innen: www.facebook.com/…
