Nincs olyan nap, hogy a Multinacionális Cégek Dolgozóinak Szakszervezetéhez (MCDSz) ne érkezne panasz a munkavállalók kiszolgáltatottságáról és megélhetési nehézségeikről. De sokkal többen vannak olyanok, akiknek elegük van az egyoldalúan elrendelt és ki nem fizetett túlórákból, a munkavállalónak fel nem róható sérülések miatti bérelvonásokból, abból, hogy nem mehetnek táppénzre, ha betegek, mert akkor a munkahelyüket kockáztatják, a folyamatos bizonytalanságból. Még többen szeretnének olyan munkahelyeket, ahol az európai minőséget európai szintű munkakörülmények között állíthatják elő, kiszámítható, családbarát munkarendben és a jól elvégzett munkáért európai életszínvonalat biztosító bért fizetnek.
Ha ráismertél a saját vágyaidra, akkor egyike vagy annak a sokmillió munkavállalónak, akik szintén hasonló gondokkal küzdenek és változtatni szeretnének helyzetükön, csak nem tudják, hogy miként álljanak neki.
A munkavállalók helyzetének javítása elsősorban a szakszervezetek dolga. Valami miatt Magyarországon a szakszervezetek befolyása jelentősen csökkent az elmúlt időkben, pedig pont most lenne rájuk a legnagyobb szükség. Valamit azonban nem jól csinálnak, mert akkor a jelenleginél jobb lenne az eredménye. Persze védekezésül a külső körülményeket a legegyszerűbb hibáztatni. A bölcs ember viszont tudja, hogy saját magán kell a változtatást kezdenie, mert az áll birtokában.
De min kell változtatni? A legnehezebb dolgon, a megszokott szemléletünkön. Szakszervezetekkel kapcsolatos legtöbbször elhangzó kérdés így szól: „Mit ad a szakszervezet?”. Az MCDSz új filozófiájának legfontosabb eleme, hogy nem erre a kérdésre keressük a választ, hanem megfogalmaztuk a helyes kérdést: „Mit tudunk közösen elérni?”
Elsőre nem tűnik nagynak, de ha belegondolunk, akkor ég és föld a különbség a két szemlélet között. Aki csak elvár valamilyen ellenszolgáltatást a tagdíjáért cserébe, az akárcsak eddig, a jövőben is csalódni fog a szakszervezetekben. Aki viszont a tagdíj mellett saját aktivitásával is hajlandó a saját és társai érdekében tenni, az biztos sikerre számíthat.
Ha viszont ilyen egyszerű, akkor miért nem így működik ma is? Erre is túl egyszerű a válasz: mert a munkavállalók többségének eddig senki sem mondta el, hogy a kapitalizmusban miként lehetnek sikeresek.
A Szakszervezet 4.0 stratégiája pont ezt tűzi ki célul. El kívánjuk mondani a munkavállalóknak, hogy mi volt eddig hibás, és mit kell tenni ahhoz, hogy megváltozzanak a dolgok.
Kanyarodjunk vissza a történelemben huszonöt évet. Nem én állapítom meg először, hogy a bérből és fizetésből élők és a nyugdíjasok az 1990 utáni változásoktól nem azt kapták, amit vártak. De miért nem? Nehéz erre egyértelmű választ találni. Sokféle tényezőt okolhatunk. Legtöbbször, ha szóba kerül a téma, fennhangon szoktuk szidni a hatalmon lévőket és a hirtelen meggazdagodókat. Kétségtelen, ők is tehették volna másként a dolgukat, de úgy gondolom, nem csak azért akartunk valódi demokráciát, hogy egy másik elit jóindulatától függjünk. Ez legalább bejött, hiszen tény, hogy a rendszerváltás óta hatalmat gyakorlók nem kényeztettek el bennünket. Miért nem? Erre már egyszerűbb a válasz: mert nem az a dolguk, hogy gondoskodjanak. Dehogynem, – gondolja még ma is a többség –, hiszen nyugaton a demokrácia, a kapitalizmus és a jólét megférnek egymás mellett, mert ott a vezetők máshogy állnak a dolgokhoz.
Szerintem ez a legnagyobb tévedésünk. Ugyanis a nyugati demokráciák jóléte nem valamilyen ajándék, hanem nagyon kemény alkuk eredménye.
— Mi az alku tárgya?
— Az elvégzett munka ellenértéke.
— Erről alkudni kell?
— Igen.
A munkaerő cseréje csak egy a naponta végbemenő cserék között, hiszen a csere mozgatja a világot. Gondolj csak bele, szinte mindenhez, amire vágysz, csere útján jutsz. A munkabéredhez is. Ha pedig valaki nem tudja értékesíteni munkaerejét, az kiesik a folyamatból.
Ma Magyarországon majdnem mindennek világpiaci ára van, kivéve a munkaerőt. Szerintem azért, mert rosszul alkuszunk, azaz rosszul cseréljük el. Azt kérded, hogy jössz Te ahhoz, hogy alkudozz? Egyszerűen, úgy, hogy te is tulajdonos vagy: munkaerő tulajdonos.
Gondolkozz bátran, tulajdonos módjára! Miként? Erről szól a következő levelünk.
Akkor is tarts velünk! Ha pedig tetszik, amit olvasol, akkor oszd meg ugyancsak elégedetlen munkatársaiddal, mert a tudás hatalom és rájuk is szükség lesz a sikerhez!
