Ennek a sorozatnak az a célja, hogy olyan információkat nyújtson, amelyek segítenek minden munkavállalónak eldönteni, hogy szakszervezeti tag legyen, vagy sem. Nagy a tét és a kockázat is. Az a tét, hogy továbbra is a kiszolgáltatottak és alulfizetettek táborában maradsz, vagy a társaiddal összefogva változtattok ezen.
Ezzel szemben a kockázat pedig az, hogy azok, akik ma nyíltan vállalják szakszervezeti tagságukat, akár kisebbségben is, azoktól sok munkáltató megválik (tisztelet a kivételnek), azaz elveszítheted a megélhetésedet jelentő munkát. Az különösen bosszantó, hogy ezt a munkáltatók az emberi alapjogok megsértésével tehetik, de nagyon nehéz bizonyítani, ezért elég gyakran megteszik.
De mit lehet tenni, ha Te mégis változtatni akarsz, de az elbocsátás kockázatát el akarod kerülni. A választ már több mint száz éve megtalálták az elődeink, akik még nálunk is kiszolgáltatottabbak voltak. El kezdtek szervezkedni, de titokban tették egészen addig, amíg többségbe kerültek. Csak akkor léptek fel érdekeik védelmében, amikor bízhattak egymásban, hogy ha egyiküket hátrány éri, akkor a többiek kiállnak érte. Sajnos, ma is itt tartunk. Vannak olyan cégek, ahol eleinte úgy kell szakszervezethez csatlakozni, hogy a munkáltató ne tudjon róla. Ahhoz viszont, hogy elérhessük azt a többséget, amelynek tagjait a munkáltató már nem bánthat, és nem hagyhat figyelmen kívül, igenis titokban kell szervezkedni.
A szervezettség legmagasabb foka a munkavállalók egysége, amely jelentősége pont abban rejlik, hogy minimálisra csökkenti az egyén kockázatát. Erre nagyon jó példát láttam a „Miért éppen Alaszka?” című tévésorozat egyik epizódjában.
„Az Alaszkába „száműzött” orvos indián származású asszisztense struccokat kezdett tenyészteni. A kezes jószágok a szeretetteljes gondoskodást hatalmas strucctojásokkal hálálták meg mindaddig, amíg a madarakban nagyszerű üzletet látó vállalkozó, Morris el nem kezdte rendszeresen látogatni a telepet. Egy szép napon meglepő változás történt.
— Mi az, tyúkokat is tart? — kérdezte Morris, a strucctojásokra méretezett tartóból egy apró tojást felemelve.
— Nem, a struccok nem tojnak rendesen — jött a higgadt válasz.
— Miért?
— Mert idegesek.
— Idegesek! Mitől?
— Magától.
— Tőlem? Melyik az? — faggatózott a hiúságában vérig sértett, magából kikelt vállalkozó.
— Mind.”
A végtelen egyszerű, de annál hatásosabb válasz lezárta a vitát. Nem nehéz kitalálni, hogy mi történt volna, ha a gondozó feladja az apróka tojás gazdáját, vagy ha több karám lett volna, és az egyikre rámutat.
Ennek a rövid történetnek a tanulságát a hétköznapokra átültette a Multinacionális Cégek Dolgozóinak Szakszervezete. Úgy lehet az MCDSz-hez csatlakozni, hogy arról a munkáltató nem szerez tudomást. Ha ezt a kockázatmentes döntést meghozod, akkor az eredmény érdekében nem szabad megállnod: a társaidat is meg kell győznöd. Ha elegen lesztek és bíztok egymásban, akkor lesz kellő erőtök ahhoz, hogy az MCDSz szakértelmével jobbítsatok a munkakörülményeiteken és jövedelmeteken. Ha a másik oldal nem tiszteli az alapvető emberi jogokat és a munkáltatás jogszabályokban előírt szabályait, akkor csak így lehet érvényt szerezni a munkavállalók jogainak és érdekeinek.
Csatlakozz az MCDSz-hez és mindaddig nem fog róla tudni a munkáltatód, amíg az kockázatot jelent neked, vagy társaidnak!
Tarts velünk legközelebb is és oszd meg a munkatársaiddal cikkeinket!
