Új stratégia — A megújulás

A Multinacionális Cégek Dolgozóinak Szakszervezete (MCDSz) 2014. május 30-i Kongresszusán új stratégiát fogadott el Szakszervezet 4.0 névvel, melynek célja a tagjai aktivitásán alapuló és érdekeit hatékonyan védő önkéntes egyesülés megerősítése.

A megújulás egyik legfontosabb eleme az eredeti, az alapításkori alapelvekhez való visszatérés, mindezt úgy, hogy a jelen kor kihívásaira adjon megfelelő válaszokat. Éppen ezért az MCDSz nagyon fontosnak tartja, hogy a kollektív gondolkodásmód, a közösségi fellépés és az ezekből következő kollektív béralku tudatos gyakorlása kulturálisan is beletartozzon a magyar társadalom lelkületébe, ezért meggyőződésünk, hogy alapjaiban kell új identitást teremteni a szakszervezeteknek. Az új stratégia széleskörű elfogadásához mindenekelőtt el kell oszlatni a szakszervezeteket jelenleg körüllengő tévhiteket.

Rendszerváltáskor nem készítették fel az embereket az önállóságra, a kapitalista versennyel járó hátrányokra, arra, hogy senkit sem érdekel különösebben, ha valaki munka nélkül marad. A társadalmunkat nem készítették fel erre a „terepre”, és a többség mai napig sem tanulta meg az igazi alkalmazkodást, annak kultúráját, hogy ebben a világban hogyan boldogulhatnak, közösen!

Ma ugyanis a nagy többség még mindig annak a szociális ellátó rendszer szolgáltatásait kéri számon a szakszervezeteken, amelyet a 1948 és 1989 között bízott rá az akkori hatalom. Ebből is adódik az egyik legnagyobb tévhit, miszerint a szakszervezetek a szocializmusban jöttek létre.

A téves elvárásokon és alapjaiban rossz megközelítésen maguk a szakszervezetek sem változtattak a rendszerváltás óta eltelt két és fél évtized alatt. A munkavállalók nagy árat fizettek ezért: mára a nagy többségük kiszolgáltatott és alulfizetett. A magyar dolgozóktól elvárt teljesítmény minőségben és mennyiségben is világszínvonalú, miközben az életszínvonaluk nem nőtt a huszonöt évvel ezelőtti szinthez képest.

Mit kell tenni azért, hogy ez megváltozzon? Ha eddig rossz úton jártunk, márpedig a tények ezt mutatják, akkor változtatni kell valamin. De min? A megoldás itt van a közelünkben. Nézzük meg, hogy az általunk irigyelt országok munkavállalói mit tettek, tesznek másként életszínvonaluk jobbításáért? Németországban, Ausztriában, Angliában, Franciaországban és a skandináv országokban a szakszervezetek megkerülhetetlen tényezőivé váltak országuk gazdasági döntései és a helyi munkaügyi kapcsolatok tekintetében. Hogyan érték el ezt az állapotot? Összefogással, szolidaritással, profizmussal és ezek eredményeként létrejött függetlenséggel.

De miért nem ilyenek a magyar szakszervezetek? Erre a választ a történelemben találhatjuk meg. A magyar szakszervezetek fejlődésének korszakait – leegyszerűsítve – napjainkig három korszakra bonthatjuk: megalakulásuktól a II. Világháborút követő néhány évig (Szakszervezet 1.0), a szocializmus időszakára (Szakszervezet 2.0), és a rendszerváltástól napjainkig (Szakszervezet 3.0). Ezek megismerése és működésük jellemzőinek elemzése után jutottunk arra a következtetésre, hogy szükség van egy új stratégiára Szakszervezet 4.0 névvel. (Az egyes korszakokon belül természetesen voltak lényeges korszakváltások, amelyeket jelölhetnénk az egyes fő verziók változataként (1.1, 1.2 stb), de nem a történelem részleteinek, hanem az egyes korszakok jellemző összefüggéseinek a feltárása volt a célunk.)

Stratégiánk (Szakszervezet 4.0) célja, hogy az MCDSz egy olyan demokratikus és új szemléletű szervezetet alkosson, amelynek tagjai egyenlő jogok gyakorlása mellett tudatosan vesznek részt a szervezet tevékenységében, nem pedig ügyfélként elhelyezve magukat a szervezetben, a tagdíj fejében szolgáltatásokat várnak el.

Az MCDSz Kongresszusa és tisztségviselői elkötelezettek abban, hogy a magyar munkavállalók élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében megvalósítsák az új stratégiát. Ehhez számítunk minden érdekelt munkavállaló és szakszervezet támogatására, együttműködésére, mert hisszük, hogy közösen meg tudjuk újítani a magyar szakszervezeti mozgalmat.

Azt valljuk, hogy a munkavállalóknak nincs kire vagy mire várniuk, hanem maguknak kell felismerniük, hogy ha egyenként nem tudják megváltoztatni a sorsukat, akkor közösen kell fellépniük.

“A kezdetek
(19. század végétől 1948-ig)”

Az 1800-as évek második felében az ipari forradalom idején az egyre magasabban képzett munkások előbb önsegélyező egyesületeket hoztak létre, majd felismerve kiszolgáltatottságukat jogvédelmi és bérharcba fogtak. A századforduló előtt és után Magyarországon kevés kivétellel az érdekvédelmi szervezetek létrehozását tiltották, sőt üldözték. Illegális és büntetendő cselekménynek számított és nem csak elbocsátották, hanem el is ítélték a tiltás ellenére szervezkedő munkásokat.

Az öntudatos munkavállalók sokszor életüket is kockáztatva több évtizedes küzdelem árán vívták ki Európa szerte és ezzel egy időben Magyarországon is a szervezkedés szabadságát és kötötték meg az első kollektív szerződéseket. Néhány rövid legitim időszakot kivéve többnyire a szakszervezetek elismertetéséért folyt a küzdelem. Sokszor megfélemlítéssel gátolták, máskor törvényekkel tiltották az érdekvédelmi szervezetek működését.

A II. Világháború befejezése után azonnal elkezdődött a szakszervezetek ujjászervezése. A szabadon választott szociáldemokrata tisztségviselőket hamarosan eltávolították a szervezetek éléről és helyettük a kommunista hatalmat kiszolgáló vezetőket neveztek ki a helyükre. A függetlenségüket elvesztett szakszervezetek az ötvenes évek idején érdekvédelmi tevékenységet nem folytathattak. Feladatuk az államhatalom gazdasági céljainak támogatása lett. A hatvanas évek közepén meghirdetett új gazdasági mechanizmus idején már köthettek vállalati kollektív szerződéseket, de nyomásgyakorlás lehetősége nélkül. A rendszerváltásig tartó időszakban a fő tevékenységük a tervgazdasági célok megvalósulásának támogatása és az állami jóléti rendszer működtetése volt. A még ma is használt SZTK rövidítés is erre utal, hiszen mint a Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja működtette évtizedeken át az egészségügyi és nyugdíjrendszert, de szakszervezeti feladat volt a sport és jóléti létesítmények fenntartása az üdültetés is. A tagok megszokták, hogy a szakszervezettől igényelhetik a szociális szolgáltatásokat. Ma is ez az alapja a szakszervezeteket körüllengő tévhitek alapját szolgáló „Mit ad a szakszervezet” kérdésnek.

(1989-napjainkig)

 A rendszerváltozás eredményeként a szakszervezetek visszanyerték függetlenségüket. Élve az új  egyesülési törvény lehetőségével a szakszervezeti mozgalomban beköszöntött a pluralizmus  időszaka. Az egymással versengésre kényszerített szakszervezetek már köthettek kollektív  szerződéseket, sőt sztrájkolhattak is, de a munkavállalók helyzetén mindez nem sokat változtatott.  A taglétszám az elmúlt több mint húsz évben, jelentős részben a megosztottság miatt 10% alá esett.  Az egymással versengő szakszervezetek kényszeredetten akarták megválaszolni a „Mit ad a  szakszervezet” kérdését. Ennek vetették alá a költségvetésüket is. A tagdíjak nagyobb hányada még  mindig az alapszervezeteknél kerül visszaosztásra. A megosztottság miatt szinte teljesen megszűnt  a szakértői bázis, a tisztségviselők képzése és a tömegeket elérő kommunikációs lehetőség.

Sok helyen a munkáltatók adnak pénzt a munkahelyi szakszervezeteknek, hogy a régi beidegződés szerinti szolgáltatások (segélyezés, kirándulások szervezése, mikuláscsomag stb.) nyújtásával megosszák és gyengítsék az érdekvédelmi célokat megvalósítani akaró szakszervezeteket.

Jelen állapotok passzív elfogadása a legfőbb oka annak, hogy ma kiszolgáltatottak és keveset keresnek a magyar munkavállalók. Ezért az MCDSz új stratégiát alkotott, amelynek aktív megvalósításával a tagjaink képesek lesznek jelen sorsukon változtatni.

(2014-től)

Az MCDSz felismerte, ahhoz, hogy csökkenteni lehessen a dolgozók kiszolgáltatottságát és javuljanak élet- és munkakörülményeik, olyan szakszervezetre van szükség, amelynek aktív tagjai és tisztségviselői nem a „Mit ad a szakszervezet”, hanem „Mit tudunk közösen elérni” kérdésre közösségbe szerveződve adják meg a választ. Ez a Szakszervezet 4.0 lényege, aminek megvalósításához a szervezet forrásait kizárólag a következő célokra szabad fordítani:

  • a tagok öntudatosítására,
  • a szolidaritási hajlandóság megerősítésére,
  • a tisztségviselők felkészítésére, tudásának bővítésére,
  • a munkáltatókkal történő egyenrangú partneri viszonyt biztosító szakértelem és
    nyomásgyakorló képesség megteremtésére,
  • a szervezet gazdasági függetlenségére,
  • a szolidaritás elvét követve és az összefogás adta előnyök alapján a tagoknak nyújtandó és a valós érdekeiket támogató szolgáltatásokra.

Az új stratégia sikeres megvalósításához a munkavállalók aktivitása nélkülözhetetlen. Ez a mai általános felfogással teljesen ellentétes, hiszen a tagok is azt várják el, hogy a „szakszervezet” intézkedjen helyettük az ügyükben, sőt a szakszervezetek kommunikációja is ezt sugallja: „Légy tag, mi gondoskodunk rólad”. Márpedig ezt csak olyan szakszervezet képes ellátni, amelynek tagjai aktívan vesznek részt a célok megvalósításában és a szervezet demokratikus működtetésében. Például azzal, hogy azok, akik már felismerték az összefogásban rejlő előnyöket, meggyőzik társaikat a szakszervezethez csatlakozásról.

Az MCDSz a szolidaritáson, a szakértelmen és a függetlenségen alapuló érdekvédelem megvalósítását az új stratégia következetes alkalmazásával kívánja megvalósítani.

Filozófiánk és annak megvalósítását szolgáló stratégiánk fontos társadalmi, társadalmi és gazdasági célkitűzéssel bírnak. Noha manapság az egyre kiszolgáltatottabbá váló dolgozóknak a jogaikért és érdekeik érvényesítéséért harcolni nagy küzdelem, filozófiánk érvényesítésével célunk, hogy:

  • „munkaerő tulajdonosok vagyunk” kultúrát megismertessük a munkavállalókkal,
  • a reményvesztett munkavállalók számára megmutassuk az utat, – a munkavállalók érdekeit védő közösségi és jogi lehetőségeket -, melyen elindulva megvédhetik magukat és egymást,
  • a munkaerőt értelmetlenül kizsákmányoló mentalitásnak megálljt parancsoljunk,
  • a munkavállalók öntudatossá és fejlődőképessé váljanak, és ezen keresztül egy, a szabad akaraton alapuló tudatos, intelligens és boldog társadalom építésében aktívan részt vehessünk,
  • egy valós érdekképviseleti szerv kiépüljön annak érdekében, hogy a szakszervezet a munkavállalók emberi méltóságát megőrző és anyagi boldogulásáért megfelelő módon, az együttműködés jegyében partnerként legyen jelen a munkáltató valódi döntéspontjainál, s ott képes legyen naprakészen ellenpontot képezni a munkáltatók azon nem jogszerű magatartásával és intézkedéseivel szemben, amelyek a munkavállalói érdekek rovására mennek, s ugyanott rendelkezzen eredményre vezető konstruktív érdekérvényesítési képességgel,
  • a társadalom egészét és munkavállalói közösségeit jobbítsuk, az egymás iránti felelősségtudat növeljük,
  • az állampolgárok életegzisztenciája biztosításának – a filozófiánkon alapuló mentalitás közösségi és tudatos gyakorlásával – lehetőséget teremtsünk,
  • kiegyenlítetté váljanak az egyenlőtlen munkavállalói és munkáltatói erőviszonyok.

Tudj meg többet!

Ha voltál már dühös a
tehetetlenséged miatt, akkor bizony
Te is szeretnél változtatni,
legfeljebb nem tudod,
hogyan fogj hozzá.

Válaszolj magadnak őszintén az alábbi három kérdésre:

  1. Elégedett vagy a fizetéseddel?
  2. Érezted már kiszolgáltatottnak magad a munkahelyeden?
  3. Hajlandó lennél tenni azért, hogy többet kereshess és ne légy kiszolgáltatott a munkáltatódnak?

Csak akkor olvasd tovább, ha a harmadik kérdésen alaposan elgondolkodtál!

Az első két kérdést sajnos viszonylag könnyű megválaszolni, mert ma Magyarországon a bérből élők nagyon nagy többsége alulfizetett, a munkahelyén pedig kiszolgáltatottnak érzi magát.

A harmadikra viszont sokkal nehezebb jó választ adni, mert ugyan mit is tehetnél azért, hogy megváltozzanak a körülmények? Hiszen bárki kicsit is kinyitja a száját, hamar utcán találhatja magát. Ma ez a leosztás. De ennek tényleg így kell maradnia? Sőt, azt tapasztaljuk, hogy napról-napra romlik a helyzet, mert ha senki sem tesz a munkáltatók akarata ellen, akkor azok egyre többet fognak követelni, egyre kevesebbért. De ezt Te is tapasztalod a bőrödön.

Ha voltál már dühös a tehetetlenséged miatt, akkor bizony Te is szeretnél változtatni, legfeljebb nem tudod, hogyan fogj hozzá. Vagy lehet, hogy már belevágtál, de kudarc lett a vége. Lehet bármit tenni ebben a helyzetben? Ez bizony a legnehezebb kérdés.

Vágjunk bele, mert a baj már adott, ezért minél előbb kezdjük, annál hamarabb születik meg az eredménye!

Hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy értesülhess legfrissebb híreinkről, szolgáltatásainkról.

© Copyright 2016. Multinacionális Cégek Dolgozóinak Szakszervezete Minden jog fenttartva.

Weboldal készítés
Show Buttons
Hide Buttons