“A kezdetek
(19. század végétől 1948-ig)”

Az 1800-as évek második felében az ipari forradalom idején az egyre magasabban képzett munkások előbb önsegélyező egyesületeket hoztak létre, majd felismerve kiszolgáltatottságukat jogvédelmi és bérharcba fogtak. A századforduló előtt és után Magyarországon kevés kivétellel az érdekvédelmi szervezetek létrehozását tiltották, sőt üldözték. Illegális és büntetendő cselekménynek számított és nem csak elbocsátották, hanem el is ítélték a tiltás ellenére szervezkedő munkásokat.

Az öntudatos munkavállalók sokszor életüket is kockáztatva több évtizedes küzdelem árán vívták ki Európa szerte és ezzel egy időben Magyarországon is a szervezkedés szabadságát és kötötték meg az első kollektív szerződéseket. Néhány rövid legitim időszakot kivéve többnyire a szakszervezetek elismertetéséért folyt a küzdelem. Sokszor megfélemlítéssel gátolták, máskor törvényekkel tiltották az érdekvédelmi szervezetek működését.

A II. Világháború befejezése után azonnal elkezdődött a szakszervezetek ujjászervezése. A szabadon választott szociáldemokrata tisztségviselőket hamarosan eltávolították a szervezetek éléről és helyettük a kommunista hatalmat kiszolgáló vezetőket neveztek ki a helyükre. A függetlenségüket elvesztett szakszervezetek az ötvenes évek idején érdekvédelmi tevékenységet nem folytathattak. Feladatuk az államhatalom gazdasági céljainak támogatása lett. A hatvanas évek közepén meghirdetett új gazdasági mechanizmus idején már köthettek vállalati kollektív szerződéseket, de nyomásgyakorlás lehetősége nélkül. A rendszerváltásig tartó időszakban a fő tevékenységük a tervgazdasági célok megvalósulásának támogatása és az állami jóléti rendszer működtetése volt. A még ma is használt SZTK rövidítés is erre utal, hiszen mint a Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja működtette évtizedeken át az egészségügyi és nyugdíjrendszert, de szakszervezeti feladat volt a sport és jóléti létesítmények fenntartása az üdültetés is. A tagok megszokták, hogy a szakszervezettől igényelhetik a szociális szolgáltatásokat. Ma is ez az alapja a szakszervezeteket körüllengő tévhitek alapját szolgáló „Mit ad a szakszervezet” kérdésnek.

(1989-napjainkig)

 A rendszerváltozás eredményeként a szakszervezetek visszanyerték függetlenségüket. Élve az új  egyesülési törvény lehetőségével a szakszervezeti mozgalomban beköszöntött a pluralizmus  időszaka. Az egymással versengésre kényszerített szakszervezetek már köthettek kollektív  szerződéseket, sőt sztrájkolhattak is, de a munkavállalók helyzetén mindez nem sokat változtatott.  A taglétszám az elmúlt több mint húsz évben, jelentős részben a megosztottság miatt 10% alá esett.  Az egymással versengő szakszervezetek kényszeredetten akarták megválaszolni a „Mit ad a  szakszervezet” kérdését. Ennek vetették alá a költségvetésüket is. A tagdíjak nagyobb hányada még  mindig az alapszervezeteknél kerül visszaosztásra. A megosztottság miatt szinte teljesen megszűnt  a szakértői bázis, a tisztségviselők képzése és a tömegeket elérő kommunikációs lehetőség.

Sok helyen a munkáltatók adnak pénzt a munkahelyi szakszervezeteknek, hogy a régi beidegződés szerinti szolgáltatások (segélyezés, kirándulások szervezése, mikuláscsomag stb.) nyújtásával megosszák és gyengítsék az érdekvédelmi célokat megvalósítani akaró szakszervezeteket.

Jelen állapotok passzív elfogadása a legfőbb oka annak, hogy ma kiszolgáltatottak és keveset keresnek a magyar munkavállalók. Ezért az MCDSz új stratégiát alkotott, amelynek aktív megvalósításával a tagjaink képesek lesznek jelen sorsukon változtatni.

(2014-től)

Az MCDSz felismerte, ahhoz, hogy csökkenteni lehessen a dolgozók kiszolgáltatottságát és javuljanak élet- és munkakörülményeik, olyan szakszervezetre van szükség, amelynek aktív tagjai és tisztségviselői nem a „Mit ad a szakszervezet”, hanem „Mit tudunk közösen elérni” kérdésre közösségbe szerveződve adják meg a választ. Ez a Szakszervezet 4.0 lényege, aminek megvalósításához a szervezet forrásait kizárólag a következő célokra szabad fordítani:

• a tagok öntudatosítására,
• a szolidaritási hajlandóság megerősítésére,
• a tisztségviselők felkészítésére, tudásának bővítésére,
• a munkáltatókkal történő egyenrangú partneri viszonyt biztosító szakértelem és
  nyomásgyakorló képesség megteremtésére,
• a szervezet gazdasági függetlenségére,
• a szolidaritás elvét követve és az összefogás adta előnyök alapján a tagoknak nyújtandó és a valós érdekeiket támogató szolgáltatásokra.

Az új stratégia sikeres megvalósításához a munkavállalók aktivitása nélkülözhetetlen. Ez a mai általános felfogással teljesen ellentétes, hiszen a tagok is azt várják el, hogy a „szakszervezet” intézkedjen helyettük az ügyükben, sőt a szakszervezetek kommunikációja is ezt sugallja: „Légy tag, mi gondoskodunk rólad”. Márpedig ezt csak olyan szakszervezet képes ellátni, amelynek tagjai aktívan vesznek részt a célok megvalósításában és a szervezet demokratikus működtetésében. Például azzal, hogy azok, akik már felismerték az összefogásban rejlő előnyöket, meggyőzik társaikat a szakszervezethez csatlakozásról.

Az MCDSz a szolidaritáson, a szakértelmen és a függetlenségen alapuló érdekvédelem megvalósítását az új stratégia következetes alkalmazásával kívánja megvalósítani.

Filozófiánk és annak megvalósítását szolgáló stratégiánk fontos társadalmi, társadalmi és gazdasági célkitűzéssel bírnak. Noha manapság az egyre kiszolgáltatottabbá váló dolgozóknak a jogaikért és érdekeik érvényesítéséért harcolni nagy küzdelem, filozófiánk érvényesítésével célunk, hogy:

• „munkaerő tulajdonosok vagyunk” kultúrát megismertessük a munkavállalókkal,
• a reményvesztett munkavállalók számára megmutassuk az utat, – a munkavállalók érdekeit védő közösségi és jogi lehetőségeket -, melyen elindulva megvédhetik magukat és egymást,
• a munkaerőt értelmetlenül kizsákmányoló mentalitásnak megálljt parancsoljunk,
• a munkavállalók öntudatossá és fejlődőképessé váljanak, és ezen keresztül egy, a szabad akaraton alapuló tudatos, intelligens és boldog társadalom építésében aktívan részt vehessünk,
• egy valós érdekképviseleti szerv kiépüljön annak érdekében, hogy a szakszervezet a munkavállalók emberi méltóságát megőrző és anyagi boldogulásáért megfelelő módon, az együttműködés jegyében partnerként legyen jelen a munkáltató valódi döntéspontjainál, s ott képes legyen naprakészen ellenpontot képezni a munkáltatók azon nem jogszerű magatartásával és intézkedéseivel szemben, amelyek a munkavállalói érdekek rovására mennek, s ugyanott rendelkezzen eredményre vezető konstruktív érdekérvényesítési képességgel,
• a társadalom egészét és munkavállalói közösségeit jobbítsuk, az egymás iránti felelősségtudat növeljük,
• az állampolgárok életegzisztenciája biztosításának – a filozófiánkon alapuló mentalitás közösségi és tudatos gyakorlásával – lehetőséget teremtsünk,
• kiegyenlítetté váljanak az egyenlőtlen munkavállalói és munkáltatói erőviszonyok.