4. A munkaerő tulajdonosok III.

Karácsony Szilárd (MCDSz tagja): MUNKAKÖNYV

A munkaerő tulajdonosok / III. rész

… a munkaerő-tulajdonosokat rengeteg dolog korlátozza szabad akaratuk gyakorlásában, így a munkaszerződés sohasem lesz igazi szerződés. Melyek ezek a korlátozó tényezők? Lássuk!

1. A munkaerő tulajdonosai (a munkavállalók) az „eladók” a munkaerő piacán. A munkáltatók pedig a „vásárlók”. Egy piacon általában az van előnyben, aki vásárolni akar. A vevő csak akkor kiszolgáltatott a piacon, ha az eladó monopolhelyzetben van. Az olyan piacon, ahol a vásárolandó termékből többet kínálnak, mint amennyit a vevők egyáltalán meg tudnak vagy akarnak venni, előbb-utóbb áron alul kél el a kínált áru. Minél nagyobb egy piacon a túlkínálat, annál nagyobb lesz a csábítás a vásárlók számára, hogy a lehető legkevesebbet fizessenek az áruért. A munkaerőpiacon a munkavállalókból sok van. Ebben a túlkínálatban a munkavállalók jelentik egymás számára a legnagyobb konkurenciát. A magas munkanélküliség erősen rontja a munkavállalók egyéni esélyeit. Csak megjegyzem, ezen a piacon nem az ember az áru, mint ahogyan azt néhányan — főleg a „vevők” közül — hiszik, hanem a munkaerő.
2. Másrészt, a munkáltatók megtehetik, hogy válogatnak a munkaerejüket kínálók között. Sajnos, Te nem vagy ilyen kényelmes helyzetben. Már csak azért sem, mert Téged, felhalmozott tartalékok hiányában, sürget az idő, ami eleve nem teszi lehetővé, hogy türelmesen kivárd a legmegfelelőbb lehetőséget, hiszen számodra létkérdés, hogy folyamatosan jövedelemhez juthass. A cégeket, az állami és önkormányzati intézményeket ezzel szemben semmi sem sürgeti, illetve az általuk megtervezett időn belül szinte biztosan megszerzik az elképzeléseikhez szükséges munkaerőt.
3. Harmadszor: a munkáltatók jogászokat és közgazdászokat foglalkoztatnak pontosan azért, hogy Veled minél jobb üzletet köthessenek, azaz hogy minél alacsonyabb bért kelljen fizetniük a munkaerődért. Az autóvásárlási példánál maradva: a gépkocsijának minden csavarját ismerő eladó valószínűleg kihasználja ezt az előnyét a vásárlóval szemben, hacsak a vevő nem visz magával szakembert. A munkaerő-piacon ez sem természetes, hiszen képzeld csak el, milyen fogadtatásban részesülnél, ha a felvételi beszélgetésre magaddal vinnéd a munkajogászodat. Valószínűleg „más okok” miatt nem Te kapnád meg az állást.

Mint már említettem, legtöbbször a munkavállalók sajnos azt a három alapvető feltételt sem tudják felsorolni, amit egy munkaszerződésben minden alkalommal rögzíteni kell. Ez nem az ő hibájuk, hiszen varrni, házat tervezni, kenyeret sütni, hegeszteni tanultak, és nem munkajogot (bár valamennyit taníthatnának belőle ezekben az iskolákban is). Ez azonban a munkaszerződés megkötésekor behozhatatlan hátrányt jelent nekik  — neked is. Azaz — néhány kivételtől eltekintve — a munkavállalók e tekintetben sem egyenrangúak a cégek képviselőivel.

4. Negyedszer: a munkavállalók erősen helyhez kötöttek. Amíg a vállalkozások a föld kerekén — sőt lassan már azon kívül is — oda vándorolnak, ahol a tőkéjük a legnagyobb hasznot hozza a tulajdonosaik számára, addig a munkaerő-tulajdonosok több okból, nagyon nehezen és ritkán változtatják a lakóhelyüket. Gondolom, Te is így vagy ezzel. Elhelyezkedési lehetőséged többnyire a lakóhelyedtől számított ötven kilométeres képzeletbeli körön belülre korlátozódik.

Attól, hogy a szerződő felek nem egyenrangúak, még létrejöhet a szerződés, legfeljebb a kölcsönös áldozatvállalás és a kölcsönös előnyök nem lesznek egymással arányban. Azaz többet adsz, mint amennyit kapsz. És még így is örülsz, hiszen neked így legalább van munkád. Arról pedig még szót sem ejtettünk, hogy sok helyen mennyi és milyen sokféle megaláztatást kell elviselned, hogy meg is tudd tartani a munkahelyed, hiszen a legkisebb ellentét esetén megkaphatod: „nem muszáj itt dolgozni!”

Térjünk vissza egy gondolat erejéig az államhoz. Mint köztudott, általános szabályokat hoz, és azokkal nagyon komolyan befolyásolja a munkavállalók helyzetét. Megszabja a munkaidő hosszát, a túlóráztatás szabályait, a bérek kifizetésének idejét, módját és még több olyan részkérdést, amely nagyon is befolyásolja a jövedelmedet. Gondolj csak bele: a demokrácia minden vívmánya ellenére önmagában egyikünk sem, így Te sem leszel képes az államot befolyásolni. Arról nem is beszélve, hogy például a közalkalmazottaknak ugyanolyan nehéz valódi szerződést kötniük az állam valamely intézményével, mint bármely céggel. Az okok, ha kissé eltérőek, de alapvetően megegyeznek a cégek esetében felsoroltakkal, azaz a túlkínálat, az idő sürgetése, a tárgyalásra való megfelelő felkészültség hiánya és a helyhez kötöttség mind-mind kizárják, hogy a szó igazi értelmében egyenrangú partnerként legyél jelen a munkaerő-piacon. Sőt, a munkáltatót megtestesítő intézményvezetők (legyenek akár államiak, vagy önkormányzatiak) sincsenek alkuhelyzetben, mert a béreket jogszabályokban rögzített táblázatok szorosan behatárolják, amit szintén az állam határoz meg.

Tehát a bérből és fizetésből élők, többnyire rajtuk kívülálló okok miatt, képtelenek valódi szerződést kötni, azaz érdekeiknek megfelelő feltételek mellett bérbe adni munkaerejüket. Pedig mint munkaerő-tulajdonosoknak ugyanolyan joguk lenne valódi szerződést kötni, mint a cégek tulajdonosainak, ám a felsoroltak miatt mégsem tudják megtenni.

Reménytelennek tűnik a felvázolt helyzet? Bizonyos fokig az is. Elég csak a saját, vagy a közvetlen közeledben élő munkaerő-tulajdonosok kiszolgáltatott helyzetét szemügyre venned. Hogy mégsem kell feladnod, azt mégsem nehéz belátni, hiszen a munkaerőpiac mégiscsak működik, és az alkalmazkodás többféle lehetősége közül is választhatsz. Vegyük sorra ezeket!